Az olaszban bizonyos elöljárószavakat (pl. di, a, da, in, su) összevonhatunk a határozott névelőkkel (il, lo, la, l’, i, gli, le). Ezek az úgynevezett összevont elöljárószók (preposizioni articolate).
1. Ha a főnév konkretizált – vagyis valamiről vagy valakiről pontosan beszélünk:
2. Többes szám esetén, ha szükség van névelőre:
3. Ha egy országból jövünk, vagy visszatérünk onnan (országneveknél):
Fontos: csak azoknál az országneveknél van névelő, amelyek nőneműek vagy többes számúak! (pl. l’Italia, la Francia, gli Stati Uniti)
1. Ha általánosságról beszélünk, nem konkrét dologról:
2. Ha tulajdonnév vagy személynév áll a főnév helyén:
3. Ha nincs határozott névelő:
Nem minden elöljárószó képez összevont alakot a névelőkkel. Vannak úgynevezett nem összevonható elöljárószók (preposizioni semplici non articolabili), amelyeket mindig külön írunk a névelőtől vagy a főnévtől.
Elöljárószó | Jelentés | Példa mondat | Magyarázat |
---|---|---|---|
per | -ért, -ra/-re, -hoz | Il regalo è per la mamma. (Az ajándék az anyukának van.) | A „per” után a névelőt soha nem vonjuk össze. |
tra | között, múlva | Tra i libri c'è una sorpresa. (A könyvek között van egy meglepetés.) | A „tra” után mindig külön van a névelő. |
fra | között, múlva | Fra gli studenti ci sono molti stranieri. (A diákok között sok külföldi van.) | A „fra” = „tra” szinonimája – nem vonható össze. |
con | -val/-vel | Parlo con il professore. (A tanárral beszélek.) | A beszélt nyelvben néha hallani összevont formát (col, coi), de a mai nyelvben inkább külön írjuk. |
A „con” elöljárószó elméletileg összevonható (pl. con il = col, con i = coi), és ezek az alakok léteznek:
De a mai olaszban ezek a formák kevésbé használatosak, főleg a formális vagy írott nyelvben kerülendők. Helyettük inkább a különírt alakokat használjuk: